Részlet az interjúból:

“Mindegyik generációra jellemző, hogy nagy álmaik vannak. Szomorú is lenne, ha pont a fiataloknak ne lennének vágyaik és terveik. Ha ezek kicsit túl rózsaszínűek, az nem is nagy baj. Talán ennél a generációnál az jelenik meg erőteljesebben, hogy őket úgy nevelték fel: számukra minden elérhető. Bármi lehet belőlük, sztárok is, ezt sulykolja a média is. Aztán azzal szembesülnek a munkahelyükön, hogy ott ülnek húsz, ugyanolyan tehetséges és ambiciózus fiatallal. Van, aki ezt elfogadja, mást „elkap a gépszíj” és irreális elvárásokat támaszt a munkaadóval és önmagával szemben is. Sok olyan „ipszilonnal” találkoztam a fiatalabb korosztályból, akik nagyon korán kiégtek. Ez a közeg ugyanis hajszolja őket, mert bár bekerülnek a menő egyetemre, ott vannak a riválisok is és a rengeteg elvárás. Mondják rájuk, hogy apolitikus és csendes generáció, de szerintem jobban felvállalnak bizonyos ügyeket, mint akár az előttük levők. Lehet őket szapulni, ez a legkönnyebb, de inkább bele kellene abba gondolni, hogy mennyire nehezített pályán mozognak. “

A teljes interjú itt olvasható: „A LÉNYEG, HOGY EMBEREK LEGYENEK” – INTERJÚ BERECZKI ENIKŐVEL

Pin It on Pinterest

Share This
;